Wolfbetta gyermekversei, meséi

Wolfbetta gyermekversei, meséi

Iskola nyitogató

2016. augusztus 18. - Wolfbetta

 

elsos.jpg

 

(Kép forrása: szandasuli.hu)

 

Iskola nyitogató

Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

 

A nyár összepakolt,

útra kelt egy évre,

most az ősz araszol,

lépdel a helyére.

 

Kapuikat tárják

sorban az iskolák,

régi, s új diákok

százait így várják.

 

Az elsős csemeték

még félszegen nézik

a sok újdonságot,

s a tanító nénit.

 

Ő kedves szavakkal

hívja beljebb mindet:

Gyertek, megmutatom

nektek a tantermet!

 

Az üres padokban

foglaljatok helyet,

itt fogunk tanulni

számokat, betűket.

 

Ám, ha kicsengetnek,

jöhet móka, játék,

mellé sok barát, meg

ezer élmény vár még.

 

Hamar elröppennek

az iskolás évek,

legyenek majd szépek

róla az emlékek!

A lusta cica

tejivo_cica.jpg

(Fénykép forrása: nyultam.com)

 

A lusta cica

Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

 

A mi cicánk olyan lusta,

egér után sose futna.

Hízeleg és dorombolgat,

amíg tejet nem kortyolhat,

aztán jól megmossa magát,

s aludni tér, jó éjszakát!

 

(2016. 03.09.)

 

 

 

 

Az én tanító nénim

tanito_neni.jpg

(Kép forrása: www.babadirect.hu)

Béli Józsefné, egykori, zalakarosi tanító nénimnek ezzel a verssel szeretném megköszönni mindazt, amit értem és a diákjaiért tett évtizedeken keresztül.

Az én tanító nénim
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

Valamikor hajdan volt egy kis iskola,
évtizedeken át sok gyerek járt oda.
A tanító nénit mindenki szerette,
ő oktatott minket tudásra és rendre.

Egy teremben tanult négy osztály egyszerre,
mindegyiknek másképp szólt az órarendje.
Mikor egyik felelt, a többiek írtak,
betűt kerekített, kit táblához hívtak.

Akinek aznapra csak gyengébb jegy jutott,
órák után kicsit újra nekifutott.
Gyakorolt, s kérdezett, amit még nem értett,
míg a tananyagban ő is továbblépett.

A tanító nénink délután sem pihent,
bizony, velünk maradt, ki látott már ilyent.
Készítettünk együtt ünnepi díszeket,
vagy lelkesen jártunk népi lépéseket.

Tanított még nekünk színdarabot, sokat,
azzal bűvöltük el mind a lakosokat.
A kisdiákjait kirándulni vitte,
minden évben többször erre sort kerítve.

A versenyekről már nem is beszélek,
a babérok java mindig a miénk lett.
Felnőtteknek nyitott egy esti iskolát,
hol az elmaradást mind bepótolhatták.

Sokszor eszembe jut új dolog, s a régi,
milyen volt a drága, jó tanító néni.
Belénk táplált mindent, mit gyerek kaphatott,
emberséget, tudást szeretettel adott.

(2016. június 5.)

Liliék a tónál

mesehez_kep.jpg

(Fénykép forrása: previews.123rf.com)

Liliék a tónál
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

A cseppnyi kislány, Lili lelkesen segített összepakolni minden fontos dolgot, hogy minél előbb útra kelhessenek.

Kirándulni indultak a szabadba apa, anya, a két testvér, mellettük pedig három ebük kutyagolt. Meg sem álltak a tarka rétig, hol ezer csodás virág virított, színes lepkék keringtek körülöttük. Egy tóhoz érkeztek, a parton pokrócot terítettek. Szendvics, piros retek, zöldhagyma, gyümölcslé és egy kis nassolni való is előkerült a hátizsákból. Jól esett mindenkinek már a harapnivaló.

Ezután Lili a víz szélére kuporodott, onnét szemlélte hosszan a vadkacsa családot, a kis pelyhes, tollas gombóckákat, valamint a csodás, kecses hattyúkat, amint alámerülnek, majd felbukkanva, hatalmas szárnyaikat kitárva verdesnek, lábuk szinte érinti a vizet, olyan alacsonyan röpdösnek.

Amott a nádas előtt rózsaszín és fehér tavirózsák virítanak, mintha tündérek laknának a víz alatt, s a hajukba tűzött virágokat látná.

Tavasz van, minden csupa pompa, a fák és a bokrok, akár a koszorúslányok, csodás ruhákban tündökölnek.

Így csodálkozott rá mindenre a kislány, mikor szeme a sok, szép mezei virágra tévedt: pipacs, margaréta, búzavirág, kamilla, vadárvácska virított szerte, ameddig a szem ellátott. Egy kedves gondolata támadt, és a gondolatot nyomban tett követte. Szorgalmasan hajolgatott. Mikor már alig fért a kezébe a hatalmas csokor, lelkesen szaladt vele édesanyjához, hiszen neki szedte. Boldogan nyújtotta át, ő pedig mosolyogva megsimogatta a kislány buksiját.

Ezután Lili a testvérével és a kutyusokkal játszott. Labdáztak, kergetőztek, bújócskáztak. Észre sem vették, hogy múlik az idő.
Ám, amikor a nap a dombok mögül kezdett pislogni rájuk, szüleik már összepakolva, indulásra készen szólították őket:
- Menni kell gyerekek, mindjárt ránk esteledik!

Még szívesen maradtak volna kicsit, de édesapjuk megígérte, hogy máskor is eljönnek még ide, ha szeretnék. Így hamarosan már hazafelé tartottak.

Hosszú volt az út, alaposan megéheztek, el is fáradtak, jól esett a vacsora, utána pedig egy alapos fürdés.

Elalvás előtt sokáig beszélgettek, a mókás helyzeteken jókat kacarásztak és a rengeteg élményt újra, meg újra felidézték, míg álomba nem szenderedtek..Édesanyjuk betakargatta őket, jó éjt puszit adott a homlokukra, majd lekapcsolta a villanyt és elégedett boldogsággal szemében kiosont a szobából.

 

Béka készítése filcből

beka_elkleszult_tavolabbrol.jpg

 

Kedves Gyerekek!

 

Ma nem verset, hanem egy kis békakirályfi ujjbábot hoztam nektek. Ha van kedvetek, készítsétek el velem.

 

Mi kell hozzá?

A béka testéhez:

1 db zöld filc anyag (15 cm hosszú és 12,5 cm széles, ezt kettéhajtjuk. Így kapunk egy 15 cm-szer 6,25 cm-es anyagot duplán. Erre ráillesztjük a papírból kivágott béka sablont és körbevágjuk.) Krétával vagy ceruzával megrajzoljuk a mosolygós száj helyét és fekete fonallal (pl. láncöltéssel) kivarrjuk. Majd a bábu talprészének kivételével, az aljától indulva (pelenkaöltéssel) az egymáshoz illesztett, két egyforma zöld részt körben összevarrjuk.

A koronához:

1 db sárga filc anyag (10 cm hosszú és 4 cm széles. Szintén ketté hajtjuk, így 5cm-szer 4 cm-es anyagunk lesz duplán. A korona papír sablonját ráillesztjük, ügyesen körbevágjuk. A korona jobb és bal oldalának a szélét sárga fonallal összevarrjuk.

A béka fejének felső részéhez (az anyag pereméhez) hozzávarrjuk a korona alsó részét úgy, hogy előtte egy kicsit szétnyitjuk és 2-3 milliméternyit ráhúzzuk a béka fejére (amennyire az anyag engedi, hogy ne gyűrődjön).

Szemek

+ 2 db, kb 1-1,5 cm-es mozgó szem, amit ráragasztunk a fej részre felülre. (Kettő darab, filcanyagból elkészített, fehér kör alapra varrt fekete kisebb körrel helyettesíthetjük.)

Az elkészített békát ujjbábként, vagy fakanálbábként is használhatjátok.

Remélem tetszett az ötlet. Jó munkát, jó játékot kívánok nektek! :)

sablon2.jpg

 

13325690_1115230135215462_7846824119584889942_n.jpg

beka_kesz_teljesen_kozelrol.jpg

Anyák napi köszöntő

anyak_napi_koszonto_kep.gif

(Fénykép forrása: img42.xooimage.com)

 

Anyák napi köszöntő

Írta: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

 

Álmomban kismadár voltam,

egész nap rólad daloltam,

aztán nap lettem az égen,

körberagyogott a fényem,

majd pilleként tovaszálltam,

mindenhol virágot láttam.

Legszebbekből csokrot szedtem,

csak te jártál az eszemben.

 

Mikor reggel felébredtem,

véle tehozzád siettem.

Édesanyám, most itt állok,

néked hoztam a virágot!

Megköszönöm mind, mit kaptam:

elrebegem csendben, halkan,

csak annyit, hogy hálás vagyok

és szeretlek nagyon-nagyon

 

A hal

a_hal.gif

(Fénykép forrása: digian.csapata.hu)

 

A hal
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

Lóth lódított, hogy fogott három nagy halat,
mikor meglátogatta a
közeli tót (vagy tavat?).

Persze közben összehordott hetet-havat,
míg végül kiderült, hogy az
egész épp három falat.

A család csak meredt és rántott hal helyett
ebédre három tojásból
hagymás rántottát evett.

Míg az apróság duzzogva foglalt helyet,
az asszony egy sodrófával
a férje után eredt.

Ha az ember el nem szaladt volna,
az én mesém is tovább tartott volna

Lovas vers

lo.jpg

 

Lovas vers

Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

 

 

Egész nap a padom felett

görbe háttal görnyedezek.

Húzd ki magad! - csak ezt hallom.

De sok velük az én bajom!

Nem mehet már ez így tovább,

keresnünk kell más megoldást.

 

A szüleim súgtak-búgtak,

így kaptam egy pónilovat.

Ezt én egy cseppet sem bánom,

mindig ez volt a nagy álmom.

Megtanultam lovagolni,

és egyenes háttal ülni.

 

Édesapám ügyes zsoké,

versenyein minden oké.

Ha felpattan a nyeregbe,

kantárszárt fog a kezébe,

árkot ugrat és vágtázik,

akadályoktól se fázik.

 

Régi lovas dinasztia,

tudta mi a hám, s az iga.

Nem ismerték rég a traktort,

az eszközük csak eke volt.

Lovuk után azt kötötték,

a földjüket úgy művelték.

 

Még busszal nem közlekedtek,

lovaskocsikon döcögtek.

Kocsisuk a gyeplőt fogta,

hangos szavakkal nógatta,

gáz helyett az ostor csattant,

a lóerő így nem csappant.

 

Őseink sok csatát vívtak,

lóról feszítettek íjat,

avagy épp kardot forgattak,

gyáván soha sem futottak.

Ember és ló győztes csapat,

bármi legyen a feladat.

 

Tojásfestés (Locsolóvers)

husvet.jpg

(Fénykép forrása: www.korkep.sk)

 

Tojásfestés (Locsolóvers)

Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

 

Nyúl apó és nyúl anyó

minden este festenek,

hogy a hímes tojások

húsvétra meglegyenek.

Kosárkákba pakolják.

Kezdődhet a locsolás?

süti beállítások módosítása