Wolfbetta gyermekversei, meséi

Az én telem c. versem video felvétele

2018. január 21. - Wolfbetta

mikulas_es_versmondo.jpg

  marcaliak_a_kozonsegben.jpg

Egy kedves meglepetésben volt részem a 2017. decemberi Mikulásváró versmondó versenyünkön. Rebeka az én versemet választotta. Sajnos akkor a telefonom megtréfált és nem sikerült felvennem. Most volt olyan aranyos és ismét elmondta "Az én telem" című versemet.

Az én telem
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

Mikor hideg szél fúj, s fázom,
előveszem a kabátom,
kesztyűt húzok, sálat kötök,
csizmám alatt avar zörög.

Pörög-forog a sok levél,
a közelgő télről mesél.
Ijesztgetnek hóval, faggyal,
mindenféle zord viharral.

De én a hótól sem félek,
felcsatolom a sílécet,
vagy a szánkót előkapom,
így vidítom fel a napom.

Végre a Balaton befagy,
jégpáncélja vaskos és nagy,
korcsolyázok kint a tavon,
a világért ki nem hagyom.

Forró tea, meleg ruha,
s olyan klassz lesz, hogy az csuda.
Így telik majd az én telem,
a jót benne mind meglelem.

Karácsony napján

karacsony_napjan.jpg

(Kép forrása:Kép forrása: storage.googleapis.com)

 

Karácsony napján

Szerző: Farkas Erzsébet-Wolfbetta

 

Szünidő van hó-halihó,

nagy pelyhekben hull a hó.

Utca és tér hamar tele:

Éljen a Tél, csapjunk bele!

Kezdődjék a móka, játék,

ez az igazi ajándék.

 

Pihe-puha hótakaró,

rávetődni, de csudajó,

angyalkákat hemperegni,

s néhány percre annak lenni.

Milyen ritka, szép pillanat,

mikor az ég szárnyakat ad!

 

Kiscsizmácska csisszen-csusszan,

a kabáton hógömb puffan,

nem is bánja, nem is fáj,

de kölcsönkenyér visszajár.

Egy jó adag összegyúrva,

vajon merre visz az útja?

 

Hűha, bizony eltévelygett,

nagyapó is kapott egyet.

De az öreg nagyot nevet:

-Ha történet, legyen kerek!

Méretes labdákat alkot,

velük veszi fel a harcot.

 

Egy elszökött, hízott, s megnőtt,

végigszaladta a lejtőt.

Fiú és lány mind utána.

Nicsak, elkészült a lába,

már csak pocak, fej és orr kell,

lesz belőle egy hóember.

 

Esteledik, a hó eláll,

minden gyermek hazatalál.

Piros orcák, fagyos kezek

otthonukban melegednek,

közben kalács, fenyő illat

lengi körbe a szobákat.

 

Lámpasor gyúl kint, s csillagok,

az egész táj csillog, ragyog.

Bent csengő szól, gyertyák égnek,

áhitattal zeng az ének.

Szívük szeretet járja át.

együtt ünnepel a család.

 

(2017. 12. 22.)

Mikulás (vers előadója: Wolfbetta)

mikulaskep.png

(Kép forrása: blog.usrentaca)

 

Mikulás
Szerző: Farkas Erzsébet-Wolfbetta

 

Miku-Miku-Mikulás

 ugye nincs nálad virgács?

Hoztál nekem valamit,

finom cukrot vagy csokit?

Mit rejtegetsz, hadd lássam,

mutasd, kérlek alássan!

 

A vers videofelvétele az alábbi linken meghallgatható:

https://www.facebook.com/540162302669821/videos/1700583766627663/

Előadja és készítette: Farkas Erzsébet-Wolfbetta

Futózápor

 

futozapor.jpg

(Kép forrása: hir.ma)

Futózápor
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

Korán reggel kiskertemben
szedret szedegettem,
időnként a legszebbekből
néhány szemet ettem.

Az edénykém, s a pocakom
kis híján megtellett,
mikor fent egy nagyot dörrent,
az ég belézengett.

Nosza, kapkodtam a lábam,
nyomomban a zápor,
épp az eresz alá értem,
megloccsant javából.

Fél óra sem kellett neki,
újra sütött a nap,
mintha mi sem történt volna,
a felhő elszaladt.

(2017. 07. 23.)

 

Kíváncsi hópihe

kivancsi_hopihe.jpg

(Kép forrása: s7.images.www.tvn.hu)

Kíváncsi hópihe
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

Hópihécske hullott
rá az ablakomra,
onnan bepillantott
a szobámba nyomba'.

Csillagszórók égtek
a fenyőfa ágán,
gyerekek osontak
szaloncukor láttán.

A cica sem volt rest,
felmászott a csúcsra,
azt gondolta talán,
ez a macska csúszda.

Bodri kutya leste,
meg kéne tréfálni.
Talán, ha leesne...,
s hamar odébb állni.

Az orrával kicsit
a fácskát megbökte,
s a tornázó Mirci
lehuppant a földre.

Hópihe kacagott,
hogy a könnye hullott,
s vidáman egy kupac
hóba beleugrott.

 

Mikulásváró versmondó verseny 2016.

 


MIKULÁSVÁRÓ VERSMONDÓ VERSENY
2 0 1 6 .




A Somogysámsonért Egyesület Irodalombarátok Köre Mikulásváró versmondó versenyt rendez.

Időpontja: 2016. december 3. (szombat) délelőtt 9 óra 30 perc
Helyszín: Somogysámsoni Faluház

A jelentkezők egy szabadon választott mikulásváró, karácsonyi, vagy egyéb téli verssel , verses mesével nevezhetnek. (Az eseményről videofelvétel készül, ezért a résztvételhez szülői beleegyező nyilatkozat is szükséges.)

Korcsoportok:
-óvodás
-alsó tagozatos
-felső tagozatos
-14 és 18 év közötti

Jelentkezési lapok beérkezésének határideje: 2016. november 22-ig.
(Jelentkező neve, életkora (osztály), vers szerzője, vers címe + szülői beleegyezési nyilatkozat)

Jelentkezési lapok kérhetők a helyi iskolában/óvodában, illetve a somsamegy2016@gmail.com e-mail címről. A pontosan kitöltött nyomtatványokat kérjük hozzánk eljuttatni személyesen vagy postai úton ( Farkas Erzsébet, Somogysámson, Fő u. 199. ,Tel.: 0630/458 4660,), illetve e-mail címünkre megküldeni .


E-mailben küldött jelentkezés esetén az aláírt szülői beleegyező nyilatkozatot  kérjük legkésőbb  a versenyre érkezéskor leadni, mert ennek hiányában a vers nem mondható el.

Részvételi díj nincs, de örömmel fogadjuk, ha a jelentkezők hoznak magukkal egy általuk készített téllel kapcsolatos alkotást (rajz, kép, báb, stb., bármilyen anyagból készülhet), melyeket a program idejére kiállítanánk.


Díjazás:

- minden korcsoport első helyezettje emléklapot és ajándékot kap, továbbá versmondásának videója   felkerül a Somogysámsoni Irodalmi Kör, valamint a Gyermekversek Kortárs Költőktől Csoport Facebook oldalára

- a közönségszavazat első helyezettje szintén oklevélben és ajándékban részesül.

- a verseny minden résztvevője emléklapot kap és egy kis meglepetéssel kedveskedünk nekik


A versenyzők jutalmazására felajánlásokat szívesen fogadunk.

(Résztvevők számától és felajánlásoktól függően 2., 3. helyezett is kiemelt díjazásban részesülhet.)



Minden jelentkezőt és érdeklődőt szeretettel várunk a rendezvényre!


    

                                                             
                                              Somogysámsonért Egyesület Irodalombarátok Köre                                       
                                                                                                      

Iskola nyitogató

 

elsos.jpg

 

(Kép forrása: szandasuli.hu)

 

Iskola nyitogató

Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

 

A nyár összepakolt,

útra kelt egy évre,

most az ősz araszol,

lépdel a helyére.

 

Kapuikat tárják

sorban az iskolák,

régi, s új diákok

százait így várják.

 

Az elsős csemeték

még félszegen nézik

a sok újdonságot,

s a tanító nénit.

 

Ő kedves szavakkal

hívja beljebb mindet:

Gyertek, megmutatom

nektek a tantermet!

 

Az üres padokban

foglaljatok helyet,

itt fogunk tanulni

számokat, betűket.

 

Ám, ha kicsengetnek,

jöhet móka, játék,

mellé sok barát, meg

ezer élmény vár még.

 

Hamar elröppennek

az iskolás évek,

legyenek majd szépek

róla az emlékek!

A lusta cica

tejivo_cica.jpg

(Fénykép forrása: nyultam.com)

 

A lusta cica

Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

 

A mi cicánk olyan lusta,

egér után sose futna.

Hízeleg és dorombolgat,

amíg tejet nem kortyolhat,

aztán jól megmossa magát,

s aludni tér, jó éjszakát!

 

(2016. 03.09.)

 

 

 

 

Az én tanító nénim

tanito_neni.jpg

(Kép forrása: www.babadirect.hu)

Béli Józsefné, egykori, zalakarosi tanító nénimnek ezzel a verssel szeretném megköszönni mindazt, amit értem és a diákjaiért tett évtizedeken keresztül.

Az én tanító nénim
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

Valamikor hajdan volt egy kis iskola,
évtizedeken át sok gyerek járt oda.
A tanító nénit mindenki szerette,
ő oktatott minket tudásra és rendre.

Egy teremben tanult négy osztály egyszerre,
mindegyiknek másképp szólt az órarendje.
Mikor egyik felelt, a többiek írtak,
betűt kerekített, kit táblához hívtak.

Akinek aznapra csak gyengébb jegy jutott,
órák után kicsit újra nekifutott.
Gyakorolt, s kérdezett, amit még nem értett,
míg a tananyagban ő is továbblépett.

A tanító nénink délután sem pihent,
bizony, velünk maradt, ki látott már ilyent.
Készítettünk együtt ünnepi díszeket,
vagy lelkesen jártunk népi lépéseket.

Tanított még nekünk színdarabot, sokat,
azzal bűvöltük el mind a lakosokat.
A kisdiákjait kirándulni vitte,
minden évben többször erre sort kerítve.

A versenyekről már nem is beszélek,
a babérok java mindig a miénk lett.
Felnőtteknek nyitott egy esti iskolát,
hol az elmaradást mind bepótolhatták.

Sokszor eszembe jut új dolog, s a régi,
milyen volt a drága, jó tanító néni.
Belénk táplált mindent, mit gyerek kaphatott,
emberséget, tudást szeretettel adott.

(2016. június 5.)