Wolfbetta gyermekversei, meséi

Az én telem

2015. október 23. - Wolfbetta

tel_hoemberek.jpg

(Kép forrása: mozaik.bloglap.hu)

Az én telem
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

Mikor hideg szél fúj, s fázom,
előveszem a kabátom,
kesztyűt húzok, sálat kötök,
csizmám alatt avar zörög.

Pörög-forog a sok levél,
a közelgő télről mesél.
Ijesztgetnek hóval, faggyal,
mindenféle zord viharral.

De én a hótól sem félek,
felcsatolom a sílécet,
vagy a szánkót előkapom,
így vidítom fel a napom.

Végre a Balaton befagy,
jégpáncélja vaskos és nagy,
korcsolyázok kint a tavon,
a világért ki nem hagyom.

Forró tea, meleg ruha,
s olyan klassz lesz, hogy az csuda.
Így telik majd az én telem,
a jót benne mind meglelem.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wolfbetta-gyermekversei.blog.hu/api/trackback/id/tr938014427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.