Wolfbetta gyermekversei, meséi

Tavaszváró madárdal

2016. február 12. - Wolfbetta

cenegedal.png

 

(Fénykép forrása: szegedem.hu)

 

Tavaszváró madárdal

Írta: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

 

Fagyos télben

hóvihar dúl,

erdőn, mezőn

jég most az úr.

 

A kismadár

reszket, fázik,

borzolt tollán

szél tornázik.

 

Fáradt, éhes

szegény pára,

alig verdes

már a szárnya.

 

Ám picinyke

lakra bukkant,

hova cinkénk

is bekukkant.

 

Meglepetés,

amit ott lát,

sok-sok magot,

meg szalonnát.

 

Alig várja,

hogy megegye,

tele legyen

üres begye.

 

Jól lakottan

szebb az élet,

cseng a szólam,

zeng az ének.

 

Dallamára

ébred a nap,

az ágakon

friss rügy fakad.

 

Csirip-csirip, már nem félek,

kertek alatt tavasz éled.

Gyertek-gyertek, zsongjon a táj,

ezt csipogja minden madár!

A bejegyzés trackback címe:

https://wolfbetta-gyermekversei.blog.hu/api/trackback/id/tr778384798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.