(Kép forrása: upload.wikimedia.org)
Bokrok alján kék ibolya
kukucskál a fűben,
zöld levele közrefogja
védelmezve hűen.
Illatával csalogatja,
ébreszti a tavaszt.
Szerénységét megcsodálva
bókol neki a nap.
Cseppnyi virág, vadon terem,
génje csupa jellem,
se kerti, se nemes vele
ne is versenyezzen.
Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
/2011 03.23./
