(Kép forrása: vk.com)

Apró sárga csikó, még botladozó.
Nézd, cseppnyi csodával lepte magát meg kanca mamánk.
Szőrét jó anya módján mossa a ló,
s langy tejvacsorát kap menten az édes, hű de falánk.

Négy víg kis pata koppan. Lám a karám
mily furcsa világ, szép zöld, üde fű vár rá idekint.
Vágtat, fel-le ficánkol, dobban a láb.
Megtorpan az ifjú, mint ki keresgél, körbetekint.

Anyját látva nyerít, boldog nyihogás.
Fáradt a csibész, indul befelé, s döfköd szaporán,
kortyint jó nagyokat. Nincs vissza ma más:
Szunnyadva csodás álmok mezején vágtatni tovább.

Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

(2013. 04. 24.)