(Fénykép forrása: helpfulhints.info)
A rakoncátlan kecske
Szerző: Farkas Erzsébet-Wolfbetta
Volt nekünk egy kecskegidánk
- bár nem mostanába' -,
ránk ő sohasem hallgatott,
maga útját járta.
Felmászott a diófára,
letörött az ága,
a kalandot jól megjárta,
leesett a sárba.
Fent járkált az ól tetején,
övé lett a hinta,
ház falán dörzsölte fejét,
s ott maradt a "minta".
Bokrokról a leveleket
folyton lerágcsálta,
ha a postás hozott egyet,
azt is e sors várta.
Kedvenc volt a virágoskert,
igazi csemege,
ha tehette, csak ott legelt,
a szépet szerette.
Sorolhatnám, még mit nem tett,
de a lista hosszú,
megemlítem a lényeget,
miért nem lett bosszú.
Éveken át ez a kecske
friss tejecskét adott,
minden reggel, s minden este
mindenkinek jutott.
Felnőtt, gyerek és a cicák
kortyolgatták bőszen,
rajta nőttek a kis gidák,
jutott nekik bőven.
A kecske csak ilyen marad,
új csínyekre készül,.
mégsem tartós rá a harag,
s a család megbékül.