Egy kedves meglepetésben volt részem a 2017. decemberi Mikulásváró versmondó versenyünkön. Rebeka az én versemet választotta. Sajnos akkor a telefonom megtréfált és nem sikerült felvennem. Most volt olyan aranyos és ismét elmondta "Az én telem" című versemet. 
Az én telem
Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Mikor hideg szél fúj, s fázom,
előveszem a kabátom,
kesztyűt húzok, sálat kötök,
csizmám alatt avar zörög.
Pörög-forog a sok levél,
a közelgő télről mesél.
Ijesztgetnek hóval, faggyal,
mindenféle zord viharral.
De én a hótól sem félek,
felcsatolom a sílécet,
vagy a szánkót előkapom,
így vidítom fel a napom.
Végre a Balaton befagy,
jégpáncélja vaskos és nagy,
korcsolyázok kint a tavon,
a világért ki nem hagyom.
Forró tea, meleg ruha,
s olyan klassz lesz, hogy az csuda.
Így telik majd az én telem,
a jót benne mind meglelem.
