Mikor hideg szél fúj, s fázom,
előveszem a kabátom,
kesztyűt húzok, sálat kötök,
csizmám alatt avar zörög.

Pörög-forog a sok levél,
a közelgő télről mesél.
Ijesztgetnek hóval, faggyal,
mindenféle zord viharral.

De én a hótól sem félek,
felcsatolom a sílécet,
vagy a szánkót előkapom,
így vidítom fel a napom.

Végre a Balaton befagy,
jégpáncélja vaskos és nagy,
korcsolyázok kint a tavon,
a világért ki nem hagyom.

Forró tea, meleg ruha,
s olyan klassz lesz, hogy az csuda.
Így telik majd az én telem,
a jót benne mind meglelem.