(A kép forrása: gorkorcsolya.hupont.hu)

Hószánkóján süvít a szél,

zuzmara alszik a fákon.

Hópihékkel játszik a tél,

az egész táj fehér álom.

Köröket karcolgat vaskos

jégre a korcsolya éle.

Mikrofonból zene harsog,

s lépnek a dal ütemére.

Egy csahos fürdik a hóban,

kalimpál lába az égnek.

Hancúrozik, meg se szólal,

orra a lepelbe mélyed.

Ablakra lehel egy gyermek,

nézi, hogy szállnak a pelyhek.

S ágyában, amíg szendereg,

az éj fest jégvirág-kelyhet.

Wolfbetta

(2011. augusztus 3.)