(Fénykép forrása: szegedem.hu)
Tavaszváró madárdal
Írta: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)
Fagyos télben
hóvihar dúl,
erdőn, mezőn
jég most az úr.
A kismadár
reszket, fázik,
borzolt tollán
szél tornázik.
Fáradt, éhes
szegény pára,
alig verdes
már a szárnya.
Ám picinyke
lakra bukkant,
hova cinkénk
is bekukkant.
Meglepetés,
amit ott lát,
sok-sok magot,
meg szalonnát.
Alig várja,
hogy megegye,
tele legyen
üres begye.
Jól lakottan
szebb az élet,
cseng a szólam,
zeng az ének.
Dallamára
ébred a nap,
az ágakon
friss rügy fakad.
Csirip-csirip, már nem félek,
kertek alatt tavasz éled.
Gyertek-gyertek, zsongjon a táj,
ezt csipogja minden madár!
