(Kép forrása: szepkepek.bloglap.hu)

Kedves Gyerekek, Olvasóim!

Ezúttal egy (eredetileg pályázatra írt) mesémet osztom meg veletek. Néhány kép alapján kellett a történetet szőni. Remélem örömmel olvastok Füles Benő és társai kalandjáról. :)

Egyszer volt, hol nem volt, még a Kerekerdőn is túl, volt egy hatalmas mező. Egy gidres-gödrös földút szelte ketté.

Egyik oldalán a napraforgót aratták a kombájnok. Az érett szemeket nagy, púposan megrakott teherautókkal szállították a közeli falu magtárába. Ahogy azok rázkódtak a hepe-hupás talajon, úgy peregtek lefelé a napraforgószemek a madárkák legnagyobb örömére. Hangos csiviteléssel rögtön neki is láttak felcsipegetni a csábító falatokat. Ám egyikük máshova szállt:

„Csip-csirip, mit találtam,

 nem a földön, jó magasan,

 a peremén sárga szirom,

 belül pedig nagyon finom!”

Így trillázott boldogan és közben szorgalmasan szedegette csőröcskéjével az apró, fekete magokat.

Eközben az úton innét zöldellt a rét, ahol ráérősen legelészett Mú, a tehén. Nem messze egy kis patak csordogált, éltető vizet adva minden itt lakó állatnak. Nézzük csak, kikről is beszélek!

Itt van rögtön Csiga Csaba. Kedvenc helye a piros kalapos gomba teteje, innét kémlelte nap, mint nap az éppen aktuális eseményeket.

Nem messze egy ürge bújt ki épp a lyukból és mosolyogva nézett körül. Vajon minek örült? - Milyen szép idekint a világ! Ragyog a nap, és mindenki vidám! - kiáltotta.

Csak a fecskék tanácskoztak komolyan odafent a villanydróton. Bizony, nyakukon már az ősz, ideje lassan készülődniük a hosszú útra.

Ho-hó, a nyuszika is megérkezett. De két lábára ágaskodva, nagy füleit égnek meresztve fülelt. Vajon mit hallott? Valami gyanús zajt.

Miért lapult le a földre ijedten? Jaj, ne! Óriási sötét árnyék közeledett felé és hangos szárnysuhogás hallatszott. Egy karvaly körözött felette. Aranysárga szemeivel őt pásztázta, kampós csőrét rá hegyezte, éles karmait rá fente.

- Segítség, segítség! Mindjárt elér! Segítség! - kiáltozott rémülten Füles Benő és lábait nyakába szedve igyekezett mielőbb rejtekhelyet keresni. Végül, épp az utolsó pillanatban egy hatalmas ugrással sikerült elérnie az erdőszéli bokrot.

-Jujjúj, a lábacskáim! Mi volt ez?

A hatalmas jajveszékelésre Sün Sanyi bújt elő a földre hullott színes lombkupac alól.

- Nyugodj meg nyuszi, csak én szunyókáltam itt és te pont a tüskéimre ugrottál. De miért vagy így megrémülve?

- Ne is mondd! Borzasztó dolog történt! Egy hatalmas madár akart elkapni, az elől menekültem ide.

- Ne félj, itt biztonságban vagy! - nyugtatta a süni.

- Te olyan kedves vagy hozzám! Nem baj, ha kicsit még maradok, csak a biztonság kedvéért?

- Úgy is mindig unatkozom, jó egy kicsit beszélgetni valakivel. Ha gondolod, lehetnénk barátok!

- Ez nagyon jó! Hurrá, már nekem is van barátom! Ez a legszebb nap az életemben! - örvendezett a nyuszika.

-Ugye máskor is eljössz hozzám? Társalgunk, kirándulunk majd együtt jó sokat.

- Még szép! - ugrándozott Füles Benő örömében és hozzátette: „Látod barátom, minden rosszban van valami jó!”

Nos így éltek itt az állatok, a Kerekerdőn túl, a hatalmas mező kellős közepében.

Szerző: Farkas Erzsébet (Wolfbetta)

(2014. 10. 28.)